Bencze Lászlóné dr. Mező Judit

népzenekutató

1933-2017

Mező Judit zeneszerető családban született, 1933-ban Szeghalmon. A családi kamarazenélés mellett már tízévesen énekelt a helyi kórusban. 1946-ban Békés-Tarhoson énekiskola indult, és a tizennégy éves Judit két testvérével ide került. A tanintézet elsőként valósította meg a gyakorlatban Kodály Zoltán népdalon alapuló zenei nevelési elveit. Mező Judit itt találkozott először a népdalgyűjtéssel is. Egy alkalommal a karácsonyi szünetre azt a feladatot kapták, hogy otthonukban és környezetükben gyűjtsenek minél több népdalt. A leánynak tetszett a feladat, és a családban ismert népdalokat feljegyezte. Egy füzetben betűrendben összeírta az énekek kezdő sorait, majd a listát a tarhosi évek során folyamatosan bővítette.

1951-ben tett érettségi vizsgája után felvételt nyert a Zeneakadémiára, karvezető és középiskolai ének-zene tanári szakra, ahol az első éveseket Járdányi Pál tanította népzenére, és biztatta tanítványát a népdalgyűjtő munka folytatásához.

A zeneakadémiai évek alatt Mező Juditnak lehetősége nyílt vendéghallgatóként részt venni Kodály Zoltán népzenei előadásain, Lajtha László népzenei és lejegyzési gyakorlat óráin. Így került be egy felsőbbéves diák, Olsvai Imre által vezetett csoportba, amely a Népművészeti Intézettől (1956 után Népművelési Intézet) felkéréseket kapott népdalgyűjtésre. A csapat – amely a „decsi brigád” ragadványnevet kapta – rendszeresen járt Tolna megyébe, a Sárközbe. Ebben az időben Mező Judit már a Népművészeti Intézet állandó külső munkatársaként, Kodály irányításával a Magyar Tudományos Akadémián működő Népzenekutató Csoportnak is végzett gyűjtőmunkát.

1953 januárjában házasságot kötött Bencze Lászlóval, egykori tarhosi diáktársával, és az év novemberében megszületett kislányuk, Judit. Ezután is gyakran, hétvégenként járt gyűjteni.

Benczéné hamarosan ismert lett népdalgyűjtőként, és a néptánckutatók, Martin György és a Pesovár testvérek, valamint a Népművészeti Intézet és az Állami Népi Együttes akkori táncos szakemberei is gyakran felkérték, hogy a táncgyűjtéseken jegyezze az elhangzó zenei anyagot.

1956 őszén Kodály javaslatára kezdett tanítani a debreceni Zeneművészeti Szakiskolában, majd egy év múlva családjával együtt a cívisvárosba költözött. Innen néhányszor még járt Füzesgyarmatra, Szeghalomra gyűjteni.

Püspökladányi munkák

1969-ben felkérték püspökladányi citerazenekar zenei vezetésére, és az együttes Benczéné irányítása alatt rövidesen országos hírűvé nőtte ki magát. A csoporthoz, amely 1974-ben felvette a Sárréti Népi Együttes nevet, egyre többször látogatott el a Magyar Rádió is.

Bencze Lászlóné közben folytatta a sárréti népzene gyűjtését. Kiválasztott huszonöt dalt, és az eredeti felvételeket, téma szerint csoportosítva, magnószalagra másolták. Minden dalhoz egy rövid, magyarázó szöveg is készült. A magnószalagot az 1972/73-as tanévben a járás minden iskolájába eljuttatta a tanács.

Bencze Lászlóné ekkor már hozzákezdett a sárréti gyűjtés anyagából egy kötet szerkesztési munkálataihoz. A ladányi torony tetejébe … című daloskönyvet Matolcsi Lajos elnök támogatásával a Püspökladány Nagyközség Tanácsa adta ki 1974-ben. A hét tematikus fejezetben 105 dalt tartalmazó kötetnek kirobbanó sikere lett, összesen három kiadást ért meg: a második, évszámjelölés nélkül, 1977 körül, a harmadik 1982-ben.

A püspökladányi kötet sikerét látva Benedek László, Berettyóújfalu tanácselnök-helyettese felkérte Benczéné Mező Juditot, hogy végezzen népdalgyűjtést Bihar területén is. A kutatásban a berettyóújfalui művelődési ház nyújtott segítséget.

Az 1974–75-ben folyó gyűjtési munka eredményeként 1977-ben (1978-ban) jelent meg Berettyóújfaluban a Szivárványos az ég alja – Bihari népdalok c. kötet a nagyközség tanácsának támogatásával. Lektora, mint a püspökladányi daloskönyvnek is, szintén Sárosi Bálint volt. A lapokat a furtai hímzés motívumai díszítik, amelyeket Varga Dánielné népi iparművész rajzolt.

A bihari kötet kedvező fogadtatása és népszerűsége arra sarkallta a szerkesztőket, hogy a gyűjteményt újra kiadják. A második kiadás változatlan tartalommal 1981-ben jelent meg.

Egyéb népzenei munkák

A bihari gyűjtés kezdetével egy időben, 1974 januárjában a Hajdú-Bihar Megyei Tanács Művelődési Osztálya felkérte Bencze Lászlónét az újonnan létrehozott megyei népzenei szakfelügyelői munkakör ellátására. A megbízatás négy esztendeje alatt folytatta a megye népdalköreinek patronálását, új csoportok megalakulásánál bábáskodott, munkája egyre ismertebb lett, és a Magyar Rádió népzenei osztálya további műsorok készítésével bízta meg.

A megyei szakember-utánpótlás gondjait látva, főiskolai tanítványait a népzene és a falusi emberek szeretetére nevelte. A hallgatók rendszeresen jártak népzenei találkozókra, gyűjtésre, népművelő munkára. Bencze Lászlóné javaslatára vezették be a közművelődési ismereteket mint tantárgyat, heti két órában, kizárólag a Zeneakadémia debreceni tagozatán.

1975-ben Béres András felkérte a Debreceni Népi Együttes zenei vezetésére. Béres a saját gyűjtéseiből készített koreográfiákat az együttesnek, és a kísérőzenék megkomponáláshoz eredeti népi dallamokat bocsátott Benczéné rendelkezésére. Az egyik legnagyobb sikerű közös színpadi produkció volt a Kerezsi leánytánc.

1982-ben a Zeneművészeti Főiskoláról a debreceni tanítóképzőbe kérte át magát, és itt is megújította az ének tanítását.

A következő évben Benczéné doktori címet szerzett a Kossuth Lajos Tudományegyetem néprajz szakán, dolgozatát bárándi gyűjtésének anyagából írta.

A kutató 1987-ben vonult nyugdíjba, és Japánban élő leányához költözött. Takasakiban, az English Academy angol óvodájában tizenkét évig, majd Kismarosra hazaköltözve az ottani óvodában két évig és a helyi általános iskolában is tanított éneket négy évig, mindenütt térítésmentesen. A bihari dalokból Japánban egy helyi énekkar felkérésére népdalfeldolgozást komponált női karra zongorakísérettel.

A bihari gyűjtések új élete a XXI. században

Bencze Lászlóné a gyűjtőútjain készült felvételeket az eredeti magnószalagokon – köztük a bihari gyűjtést – 2005–2006-ban átadta a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének.

2008-ban a bihari hanganyagból, Balogh Sándor a Dialekton Népzenei Kiadó gondozásában egy CD-t jelentetett meg. A Fellegzik az idő… c. korongon 47 felvétel szerepel az adatközlők eredeti előadásában. A következő évben az érdeklődök egy újabb lemezt vehettek kézbe: a Hallottátok hírit… című CD-n 37 dalt, szintén Benczéné bihari gyűjtéséből. A sorozat harmadik lemeze 2013-ban látott napvilágot Vetettem violát… címmel, de ez már nem önállóan került kereskedelmi forgalomba, hanem az azonos című kötet mellékleteként.

A Vetettem violát… című gyűjtemény mindhárom korong hanganyagát tartalmazza, összesen 131 lejegyzést. A rendkívül elegáns kötet a népzenekutató 80. születésnapjára jelent meg, lektorálását maga a gyűjtő végezte Richter Pálnak, a Zenetudományi Intézet osztályvezetőjének közreműködésével.

Bencze Lászlóné életének szinte utolsó percéig dolgozott. A 2013-as Vetettem violát című, bihari dalokat közlő gyűjtemény után 2017 nyarán megjelent a Lóra csikós, lóra címet viselő válogatás, szintén Balogh Sándor és a kutató szerkesztésében, a Dialekton Népzenei Kiadó gondozásában. A kötet az 1974-es A ladányi torony tetejébe… c. gyűjtemény új kiadása, kiegészítve sárréti és hajdúsági népdalokkal. A könyv CD-mellékletén 49 dalt hallhatunk eredeti előadóktól, olykor hangszerkísérettel, néhol az adatközlők kommentárjával.

Az elkészült kötetet a szerző sajnos már nem vehette kezébe. 2017. június 30-án, életének 85. esztendejében Debrecenben elhunyt.

(Az írás a Sándor Mária: „…hogy a dalokat visszaadhassam a falunak” – Bencze Lászlóné dr. Mező Judit néprajzi és közművelődési munkája Biharban és a Sárréten c. tanulmány a szerző által rövidített változata. In: Bihari Múzeum Évkönyve XVII–XIX. Berettyóújfalu, 2014)