Molnár Balázs

1915. február 20. Komádi – 1996. szeptember 8. Budapest

1915. február 20-án Komádiban született, szülei mindkét ágon szegény parasztemberek voltak. Édesapja, Molnár Balázs 1887. február 6-án Komádiban született, cseléd volt 9 éves korától, majd béres, kubikos, napszámos, alkalmi munkás. Később földművesként gazdálkodott a 3 hold, 1923-ban juttatott, majd a két és fél hold vásárolt földön. Ezeken kívül egy ház volt a tulajdonában, a helyi termelőszövetkezetbe soha nem tudták beléptetni.

Édesanyja, Aranyi Teréz 1893. szeptember 26-án született, súlyos betegségben, TBC-ben korán elhunyt, gyermekei félárván nőttek fel.
Négy testvére közül Erzsébet nővérével és Sándor öccsével hárman maradtak. Három éves korában rosszul kezelt csípőficam egész életére mozgáskorlátozottá tette.

Elemi iskolába Komádiban járt, öccsével együtt kezdhette, mert csak az ő vállára támaszkodva tudott járni. Többször operálták, kevés sikerrel. Éles eszével és szorgalmával kitűnt társai közül, de a család szűkös anyagi lehetőségei miatt nem is gondolhatott továbbtanulásra. A református egyház segítségével került a szeghalmi Péter András gimnáziumba, melyet egy földművesből lett ezer holdas földbirtokos alapított, főként a nehéz sorsú tehetséges parasztfiatalok tanulmányainak segítésére. Molnár Balázs később Péter András emlékének, egy tanulmányával kívánt tisztelegni. (ez sajnos nem jelent meg). Mielőtt megkezdte egyetemi tanulmányait 1935-ben Horváth Boldizsár professzor megoperálta, a műtét sikerült. Az operációt és kórházi költségeket kis parasztházukra terhelték, ami a műtét napján villámcsapás következtében leégett, a kölcsönt csak 6 évvel később tudta kiegyenlíteni.

1936-ban iratkozott be a debreceni Tisza István Tudományegyetem történelem–földrajz szakára, 1 évvel később Budapestre megy, ahol a Pázmány Péter Tudományegyetem hallgatója lesz, a történelem és földrajz mellett néprajzot is hallgat. Kapcsolatba kerül Győrffy István professzorral, aki elsősorban tehetséges parasztszármazású hallgatókat gyűjt maga köré, Balázs egyik legkedvesebb tanítványa lesz, saját irodájában is helyet kínál neki, hogy nyugodtan dolgozhasson, de ő udvariasan visszautasítja a lehetőséget. Tanulmányai eredményeként könyvtárosi, levéltárosi, történelem – földrajz szakos gimnáziumi tanári és néprajzi diplomákat szerez.
1941-től a Horthy Miklós Kollégium felügyelő tanára és rendes tanárként a Kollégium könyvtárosa. Győrffy professzor díjtalan gyakornoknak felterjeszti az egyetem Néprajzi tanszékére és ezt a munkakört 1940-42 között el is látja, miközben a Néprajzi Múzeumban próbaszolgálatos gyakornok.

1941-ben Domanovszky Sándor és Szekfű Gyula opponálásával „A hajdúkérdés dél- és közép-európai kapcsolatai” című tanulmányával bölcsészettudományi doktorátust szerzett.

1942–43-ig önkéntes gyakornok az Országos Levéltárban.

1942-ben Teleki tanszékére került, Teleki halála után utódja, Rónai András professzor tanársegédje a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem földrajz tanszékén.

Az egyetemi reformot a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen 1948-ban kezdték, amikor a Marx Károly Közgazdasági Egyetem szervezése ürügyén a hallgatókat nagyon megrostálták, nem szakmai szempontok alapján döntöttek, ezt nem helyeselte, tiltakozott ellene. Az egyetemet otthagyta, kívülről próbált naivan szakmai nyomást gyakorolni az új politikai vezetésre.

1950-től nyugdíjazásáig a Néprajzi Múzeum adattárában dolgozott. Nyugdíjazása után is besegített a magyar osztálynak, eljárt gyűjtőutakra, ahol értékes tárgyi anyagokkal sikerült a múzeum gyűjteményét gyarapítani.

Gyermekei: István (1953) vegyészmérnök, külkereskedő és Balázs (1961) fuvolaművész.

Élete nagy álmát, hogy elkészítse szülővárosa Komádi monográfiáját, soha nem érte el, anyagait már életében is „felhasználták” és halála után az anyagok széthordásának, „megszerzésének” folyamata felgyorsult.

Komádi városának képviselő-testülete a Molnár Balázs-emlékévek (2015–2016) meghirdetéséről és megvalósításáról szóló tervezet megszavazásával úgy tűnik, ezt a folyamatot visszafordította és ezáltal Komádi városába tudja összegyűjteni az ide tartozó anyagokat.
Balassa Iván akadémikus így írt róla:

„Vele annak a nagy néprajzkutató nemzedéknek az egyik utolsó tagja távozott, aki még hallgathatta Győrffy István előadásait, elkísérhette gyűjtőútjain, útmutatásai szerint fogalmazhatta meg első tanulmányait. Professzorától nyert indítása alapján úgy érezte, hogy nemcsak fel kell tárnia a magyar népi műveltség történetét, hanem annak egyes elemeit el kel1 helyezni az egyetemes magyar nemzeti kultúrába, gazdagítva, színesítve azt. A történelem, földrajz, néprajz adatait egyesítve, olyan megállapításokat, tehetett. melyek időtállóak. Általános érdeklődésén túl a bihari Sárrét, azon belül is szülőfaluja, Komádi avatott kutatója lett. Eredményeit összehasonlította a Nagykunsággal, a Hajdúsággal és távolabbi – főleg alföldi – területekkel.”

Részlet Dankó Imre a debreceni Déri Múzeum nyugalmazott igazgatója köszöntéséből:
„Kevés etnográfusnak adatott meg, hogy szülőfaluja és tágabb táji környezete annyira számontartsa, annyira sajátjának, >>nagy fiának<< tudjon valakit, mint amennyire Komádi, a Kis-Sárrét, szélesebb körben a Nagy-Sárrét, illetve >>Biharország<< annak vallja Molnár Balázst.”

Publikációk:

Ethnographia
1939. Milyennek ismerték a komádiak a szalontai disznót? LI. 168.
1947. Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig. Bp., 1946. 625. p. Magyar Országos Levéltár Kiadványai III. Hatóság és hivataltörténet 1. (Ismertetés) LIX. 129–132.
1952. Adatok a komádi tanyák történetéhez és a tanyai lakosság életmódjának mai átalakulásához. LXIII. 371–407.
1954. Földrajzi Közlemények. Bp. 1953. Új folyam I. (LXXVII.) köt. 1–2. sz. (Ismertetés) LXV. 627–628.
1955. Szűcs Sándor: Ludas Matyi cimborái. Szolnok, 1954. 47 p. Jászkunsági Füzetek 1. (Ismertetés) LXVI. 382–383.
1956. Betkowski Jenő: Fahajók a Tiszán. Jászkunsági füzetek 2. Szolnok, 1955. (Ismertetés) LXVII. 382–383.
1956. Dankó Imre: A Sajó-Hernádmelléki hajdútelepek. Sárospataki Rákóczi Múzeum Füzetei 1. Sárospatak, 1955. (Ismertetés), LXVII. 383.
1957. Méhkeresés és mézzsákmányolás Domaházán. LXVIII. 482–491.
1961. Szűcs Sándor: Pusztai szabadok. Rajzok a régi Alföld életéből. Bp. 1957. 304 p. (Ismertetés) LXXII. 294–296.
1961. Dankó Imre: A Körösköz-bihari hajdúság. Gyula, 1959. 72 p. A gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 8-9. (Ismertetés) LXXII. 296–297.
1961. Dankó Imre: A dél-dunántúli-baranyai hajdúság. Pécs, 1960. Klny. A Művelődési Tájékoztató 1959. dec. sz.-ból. 97–103. p. (Ismertetés) LXXII. 297.
1966. A gyékényhám Komádiban. LXXVII. 118–125.
1971. Komádi (Vázlat települési és építkezési kérdésekhez). LXXXII. 375–393.
1971. Szendrey István: Hajdúszabadságlevelek. (Ismertetés). LXXXII. 618.
1974. Húsvéti asztal. LXXXV. 396–411.
1978. Mezőgazdasági népességünk szakismereteihez: a vetőmag kiválasztása és csávázása, a rozsolás, a tojás lámpázása. LXXXIX. 560–577.
1981. Dorogi Márton (1911-1980). Kutatók, életművek. XCII. 568–570.
1983. Szűcs Sándor (1903-1982). Kutatók, életművek. XCIV. 615–617.
Néprajzi Értesítő
1943. Tűzgerjesztés taplóval. XXXV. 118–121.
1956. Domaházi tükrös 1855-ből. XXXVIII. 271–275.

Egyéb írások
1954. A csökmei általános iskolai néprajzi szakkör. In: A Néprajzi Múzeum Adattárának Értesítője. 1954. 1–4. sz. 54–56.
1956. A régi homoki gazdálkodás eszközei. In: Adattári Értesítő, 1956. 1–2. sz. Feleletre váró kérdések (17.) 92.
1957. Györffy Lajos: Adatok az Alföld törökkori településtörténetéhez (Az 1517-es szolnoki török defter fordítása) Jászkunsági füzetek 4., Szolnok, 1956. 63 p. – Ismertetés. In: Index Ethnographicus, 1957. 24.
1957. Boszorkányperek a Jászkunságból. In: Néprajzi Közlemények 1957. 1–2. sz. 329–340.
1958. Boszorkányperek Bihar vármegyéből. In: Néprajzi Közlemények, 4. sz. 363–369.
1973. Jászkunsági betyárokról és Ambrus Sándor veszettállatorvosról. In: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv, 179–187.
1974. A tanyarendszer néprajzi vizsgálatának kérdései (a tiszántúli Sárrét példáján). In: Paraszti társadalom és műveltség a 18-20. században III. – Tanyák. Budapest –Szolnok, 133–144.
1982. Zsák. (szócikk) In: Magyar Néprajzi Lexikon V. kötet, .

Írások Molnár Balázsról
Magyar Néprajzi Lexikon
1982. Molnár Balázs (szócikk) III. kötet, 638.
HOFER Tamás
1985. Molnár Balázs köszöntése. In: Néprajzi Hírek, XIV. 26–27.
DANKÓ Imre
1990. Molnár Balázs 75 éves. In: Berettyóújfalu VI. 11. sz. 4.
DANKÓ Imre
1996. Molnár Balázs múlt ideje (Nekrológ). In: Hajdú-Bihari Napló LIII. 237. sz. (október 10.) 15.
BALASSA Iván
1996. Molnár Balázs (Komádi, 1915. február 20. – Budapest, 1996. szeptember 8.). In: Néprajzi Hírek, XXV. 1–4. sz. 71–75.
Ifj. KODOLÁNYI János
1996. Molnár Balázs halálára. In: Néprajzi Hírek, XXV. 1-4. sz. 75–76.